Stanko Andric, a Horvát Tudományos Akadémia munkatársa angol nyelvű előadásában az obszerváns ferences barát, Kapisztrán János és a szerb despota, Brankovics György kibékíthetetlen ellentétén keresztül mutatta be a római katolikus és a szerb ortodox egyház viszonyát.

A beszámoló kiindulópontja az 1455. június elején Győrben összeült tanácskozás, ahol a magyar országnagyok, miközben a rendi ligáról egyezkedtek, hírét vették, hogy II. Mehmed szultán elfoglalta Szerbia déli területeit. Az országnagyok hívására június 5-én érkezett Magyarországra Kapisztrán János itáliai ferences szerzetes, aki június 21-én kelt, III. Callixtus pápához intézett levelében beszámolt a győri gyűlés részleteiről. A ferences barát támogatta Hunyadi János felvetését az európai összefogás tekintetében, s bár Hunyadi csupán 30 ezer fős seregről beszélt, a lelkes ferences már a pápa, a nápolyi király, a burgund herceg segítségével felállítandó százezres seregről ábrándozott. Kapisztrán a török elleni keresztes hadjárat megszervezése mellett szorgalmazta az ország déli és keleti részein a török előrenyomulásával egyre nagyobb számban megjelenő görögkeleti vallású népcsoportok megtérítését.

Kapisztrán János Győrben találkozott először Brankovics György szerb despotával, aki családjával együtt mindvégig kitartott az ortodox vallás mellett. A ferences barát július 4-én a pápához írott levelében számolt be Brankovics katolikus egyházellenességéről. Obszerváns ferencesektől kapott információk alapján listát készített azon vétségekről, amelyeket a szerbek a római egyház ellen elkövettek (nem ismerik el a római pápa elsőségét, a pátriárkát tekintik a legfőbb egyházi hatalomnak). Kapisztrán levelében elmarasztaló hangon kitért a despota unokájának, az ortodox hitű Cillei Erzsébetnek politikai kompromisszumok keretében Hunyadi Lászlóval (1448), majd Mátyással (1451) való eljegyzésére.